Eötvös Loránd Tudományegyetem

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Magyarország legrégebbi folyamatosan működő és az egyik legnagyobb egyeteme.

Kezdetben Pesti Egyetemnek, majd 1872-től 1921-ig Budapesti Tudományegyetemnek nevezték. A két világháború között Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem néven volt ismert, Eötvös Loránd fizikus nevét pedig 1950. szeptember 15-e óta viseli. Latin neve: Universitas Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominata.

Jogelődjét, a Nagyszombati Egyetemet 1635-ben alapította Pázmány Péter esztergomi érsek és teológus, és vezetését a jezsuitákra bízta. Az egyetem ekkor egy, bölcsészeti és teológiai karból állt, fokozatszerzési joggal. Jogi kara 1667-ben jött létre, orvostudományi kara pedig 1769-ben kezdte meg működését; így klasszikus értelemben csak ettől a karalapítástól beszélhetünk egyetemről. A jezsuita rend feloszlatása után az egyetem 1777-ben – az alapító szándékával összhangban – Budára költözött, a királyi várba. Itt kezdődött el speciális tanfolyamok formájában a hazai mérnök- és állatorvosképzés. Az intézmény Pesten nyert végleges elhelyezést 1784-ben. Az oktatás nyelve 1844-ig a latin volt: ekkor vezették be a magyar nyelv állami használatát. A neoabszolutizmus idején valójában németesítő célzattal, de hasznos reformokat vezettek be, többek között a Teológiai Karból egyenjogúsították a Bölcsészeti Fakultást. Az 1867-es kiegyezés után kezdődött az egyetem történetének legintenzívebben fejlődő szakasza: a századfordulóra a világ 15 legjelentősebb egyeteme közé került. Nők 1895 óta iratkozhatnak be az egyetemre. Az ELTE Természettudományi Kara 1949-ben vált ki a bölcsészkarból, 1950-ben állami utasításra elcsatolták a Római Katolikus Hittudományi Fakultást, s az önálló akadémia lett. 1951 elején államigazgatási okokból önálló egyetemmé vált az Orvostudományi Kar.


Az egyetem léte 1950-ben komoly veszélybe került, megszűnt évszázados joga a tudományos fokozatok adományozására. Új nevet is kapott: Eötvös Loránd Tudományegyetem lett. 1953 és 1956 között két-két kisebb karra bomlott fel a Természettudományi és Bölcsészettudományi fakultás. Az 1956-os forradalom után az ELTE sokáig nem kapott számottevő fejlesztést, így épületeinek állaga igen leromlott, s a rendszerváltozás után az ELTE hallgatói létszáma az ország többi intézményéhez hasonlóan intenzíven nőtt.

Az egyetem csak 1993-ban nyerte vissza a tudományos fokozatadás jogát. (Ezért van bizonyos fennakadás az ún. „kisdoktorik” európai uniós elfogadásánál.)

Hallgatói, tanárai közé számos ismert magyar személyiség tartozott:

•     Babits Mihály (1883-1941) költő, író, irodalomtörténész
•     Békésy György (1899-1972) magyar származású Nobel-díjas biofizikus
•     Erdős Pál (1913-1996) matematikus, az MTA tagja
•     Harsányi János (1920-2000) magyar származású amerikai közgazdász, a korlátozott információjú játékelmélet           kutatója, a Harsányi János Főiskola névadója
•     Juhász Gyula (1883-1937) költő
•     Kossuth Lajos (1802-1894) államférfi, Magyarország kormányzója
•     Kosztolányi Dezső (1885-1936) író, műfordító, újságíró
•     Lénárd Fülöp (1862-1947) Nobel-díjas fizikus
•     Neumann János (1903-1957) matematikus
•     Semmelweis Ignác (1818-1865) „az anyák megmentõje”, a Semmelweis Egyetem névadója
•     Szent-Györgyi Albert (1893-1986) magyar biokémikus, orvosi és élettani Nobel-díjas

Rekoraink:

• Trencsényi-Waldapfel Imre (1950–1953)
• Tamás Lajos (1953–1955)
• Sőtér István (1955. I. félév)
• Világhy Miklós (1956–1957. márc.)
• Ortutay Gyula (1957–1963)
• Sőtér István (1963–1966)
• Nagy Károly (1966–1972)
• Ádám György (1972–1978)
• Eörsi Gyula (1978–1983)
• Fülöp József (1984–1990)
• Vékás Lajos (1990–1993)
• Szabó Miklós (1993–1999)
• Klinghammer István (2000–2006)
• Hudecz Ferenc (2006–2010)
• Mezey Barna (2010– )^[1]
  

Az egyetemi karok:
Az egyetem ma nyolc karból áll, több mint 30 000 hallgatója van.
A rendkívül széttagolt egyetemi hálózat integrációja során 2000. január 1-jétől az ELTE részévé vált a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Kar, valamint a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar, majd fokozatosan létrehozták az Informatikai Kart, a Pedagógiai és Pszichológiai Kart és a Társadalomtudományi Kart, valamint 2003. augusztus 31. napjával megszüntették a Tanárképző Főiskolai Kart. A karon folyó képzés azonban nem szűnt meg, azt – az adott szaktól függően – a Bölcsészettudományi Kar, a Természettudományi Kar, az Informatikai Kar és a Pedagógiai és Pszichológiai Kar vette át. Az Állam- és Jogtudományi Kart nem érintette az integráció.

Az új karok 2003. szeptember 1. napjától kezdték meg működésüket.

• Állam- és Jogtudományi Kar (ELTE-ÁJTK)
• Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Kar (ELTE-BGGyK)
• Bölcsészettudományi Kar (ELTE-BTK)
• Informatikai Kar (ELTE-IK)
• Pedagógiai és Pszichológiai Kar (ELTE-PPK)
• Tanító- és Óvóképző Kar (ELTE-TÓK)
• Társadalomtudományi Kar (ELTE-TáTK)
• Természettudományi Kar (ELTE-TTK)